Előszó, mese vagy igaz történet?
Vagy csak homályos utalás?
Rendbe tesz valamit,
ami eddig rendetlen volt?
Vagy csak úgy foglalkoztat
a kedvtelésből csinálás?
Valószínűnek látszik,
hogy másokat is érdekelhet?
(Két munkám: az írás és a
festés-rajzolás.)

Visszatérjek a folytatáshoz?
Maga az Akarat mit akar?
Kanyarodjak bátran a régebbi
világ felé, amely
magasabb, mélyebb,
fényesebb, de sötétebb is
volt a felszínnél?

Mindent összevéve
arról lehet szó,
ideje felismernem,
mi a jelentősége
egy elsárgult könyvnek?

Évtizedekre abbahagytam az alkotást, és csak néhány éve határoztam el, hogy folytatom. Ami érett fővel, különféle kötelességek hálójába bonyolódva, időhiánnyal küszködve már nem volt olyan könnyű. Az segített, hogy ekkorra már tudtam, nem baj, ha hibázok, és az sem baj, ha időnként elbizonytalanodom.
Fiatalon a maximalista gondolkodásom miatt sosem láttam elég jónak, ami kikerült a kezem alól. Bár az írásra és a rajzolásra-festésre is biztattak gyerekkoromban és kamaszkoromban, talán több bírálatot kaptam, mint dicséretet, és a kritikus környezetem hangja belsővé vált.

Mivel se az írás, se a képzőművészet nem pénzkereső tevékenység számomra (legalábbis jelenleg, úgyhogy a „munkám” kifejezés ironikusan szerepel a versben), időről-időre felmerül bennem, van-e értelme annak, amit csinálok. Sikerül-e rendet raknom vele a belső káoszban, vagy csak pazarlom vele az időt? És vajon érdekelhet-e másokat is, ami nekem fontos?
Ráadásul egy régebbi korszakban szocializálódtam, amikor minden lassabb, ráérősebb volt. Elég alkalmazkodóképes vagyok, de néha csak úgy kapkodom a fejem az információs sztrádán, és a kérdés, hogy „mi a jelentősége egy elsárgult könyvnek?”, az bizony saját magamra vonatkozik.

A bizonytalanság természetes része az alkotásnak – és az életnek. Ha maga az alkotás folyamata kérdésessé válik, vagy csak az, hogyan folytassuk, érdemes megállnunk, és figyelni, mi az, amit az intuíciónk szeretne?
Ezt az intuíciót sokszor nevezzük belső iránytűnek vagy autentikus énnek. Ez az a részünk, amely nem a külső elvárásokhoz igazodik, hanem összhangban áll a saját értékeinkkel és legmélyebb szükségleteinkkel. Ha rátalálunk erre a hangra, az alkotás többé nem lesz pusztán kedvtelés: valódi rendezőelvvé, önmagunkhoz vezető úttá válik.
A kérdés tehát nem az, hogy „érdekel-e másokat”, hanem hogy összhangban vagyok-e önmagammal. Ha igen, akkor az, amit létrehozunk, előbb-utóbb másokat is meg fog érinteni.

Neked volt már olyan érzésed, hogy nem tudod, érdemes-e folytatni a kreatív projektet, amibe a saját kedvedre belefogtál? És vajon mi az az „elsárgult könyv” az életedben, ami talán tele van elfeledett értékekkel, és érdemes lenne kinyitni?
Ha szívesen ránéznél együtt ezekre a kérdésekre, szeretettel várlak egyéni online konzultáción a Magabiztos Kreativitás csomag keretében.